Formavesztés

Az elmúlt hét alapvetően jónak lenne mondható, sőt az eddigi egész hónap jónak mondható..

November

Azonban az örömöm nem felhőtlen, ugyanis szombaton valami történt. Nem bírtam lefutni a korábban már jó párszor teljesített távot. Nem fájt semmim (pontosabban: ugyanúgy fáj mindenem, mint általában) volt szuflám és kedvem is, de valahogy mégis ólomból voltam. Kétségtelen, hogy sár is volt, ami a cipőmre rakódott, ami miatt kicsit biztosan nehezebb volt a lábamat emelni illetve néha csúszkáltam is. Ezért még az nagy emelkedő előtt kompromisszumot kötöttem magammal, hogy séta fel, nem kell megszakadni és utána frissen futhatok. Így is tettem, de a leállás nem segített és a további enyhébb emelkedőkre is már csak leállásokkal tudtam futni és semmi frissesség. Mire felértem a legmagasabb pontra és már csak a lejtőkön kellett volna hazafutnom, már teljesen elkészültem minden tekintetben. Fejben is teljesen feladtam és már csak azon voltam, hogy hazaérjek. Ugyan másznom nem kellett, de az nem látszik az időmből:

Szégyenteljes téblábolás vagy mi!
(BP ezen a távon 6:26)

Másnap vasárnap aztán ráfutottam a kudarcra és egy hasonló távon sikerült is 6:17-es időt mennem.
Ettől függetlenü, azt hiszem kell most egy kis pihenő - max 5 km távokkal -, hogy újra formába jöjjek mert a térdeim is jeleznek, hogy sok még ez faszikám.

Ráadásul a hétvégén sikerült rámozdulnom egy hosszabb izééé, akarom mondani 16 perces edzésre. De ugye nem csak az idő számít. A szokásos erősítésen felül két 4kg súlyzóval guggolásból felemelkedés - törzsből - majd a súlyzók kinyomása-lendítése, hasonlóan, mint ahogy a kettlebelles csajszi csinálja a képen

No, ettől van már két napja izomlázam, de mocskosul.

Időközben rákerestem a videókra is mi a választék és lehet, holnaptól Ővele fogom nyomni ;)